2013. május 17., péntek

A szent kutatása






Sződd a hálót!
Fehér Farkas utazásai

A szent kutatása

Copyright © 2013 Robbyne. All Rights Reserved [Minden jog fenntartva!]
Weave the Web – The Search for the Sacred  – May 12, 2013  – White Wolf Journeys – http://www.whitewolfjourneys.com/


Indulófélben Kínába, szívem nagy elvárásokkal volt teli. Elgondolásom sem volt arról, hogy az utazás hogyan bontakozik ki, azonban tudtam, valami erős / hathatós és ősi készülődik megtörténni. Szívemben azzal a tudással, hogy az EB-t, az obszidián koponyát, melynek én vagyok az őrzője, el kell vinni ezekre a földekre, olyan nagyon erős volt. Minden oly varázslatosan jött össze, hogy tudtam, ez az út sokkal több, mint amilyennek tűnik. Épp az elindulás előtt a keleti parton voltam az Egyesült Államokban, klienseket tanítva és látogatva.

Mialatt csomagoltam az induláshoz, megbotlottam és beleestem a bőröndömbe, a bal vállamat megsértve. Volt egy azonnali gondolatom, hogy a szoros időbeosztásom miatt nem volt időm már hónapok óta, hogy meglátogassak egy akupunktúrás szakembert, mielőtt elhagyom az országot, azonban remélhető, hogy találok egyet, amikor megérkezek Pekingbe. Mindig hittem a keleti orvoslásban, és a nyugati orvoslást elkerültem életem nagy részében. Mikor hét éves voltam, veszélyesen magas lázam volt, és miután összeestem a fürdőszoba kövén, elvittek a sürgősségi osztályra, ahol emlékszem egy gyógyszert felíró férfira fehér köpenyben, akihez anyám vitt el. Emlékszem, hogy ránéztem a színes pirulára, és döbbenetesen reagáltam, borzasztó kiütéseim lettek, nem csoda, hogy visszakerültem a kórházba, ahol egy másik fehér köpenyes férfi egy másik színű tablettát írt fel, mely várhatóan elmulasztja a kiütéseket. Másképpen reagáltam erre az új gyógyszerre, mivel lábam oly szörnyen megdagadt, hogy nem tudtam járni.

Abban a pillanatban egy tudatos döntést hoztam meg, hogy a fehér ruhás emberek és a színes pirulák nem fognak meggyógyítani. Úgy tettetem, hogy beveszem a gyógyszert, azonban kiköptem. Gyakorlatommá vált, hogy sosem mondom el senkinek, amikor nem érezem jól magam, hiszen attól féltem, hogy visszavisznek a kórházba. A nyugati orvoslás doktorait elkerültem egész életemben e gyermekkori emlék miatt. (Valóban vannak személyes barátaim, akik csodálatos orvosok, ez csupán az én választásom, ami a gyógyulás formáját illet, mely számomra működik, tehát, kérlek, értsétek meg, semmiféleképpen sem kicsinylem le azokat a tehetséges személyeket, kik minden nap csodálatos szolgálatot nyújtanak.) Ez csupán az én személyes élményem, mely engem mindig a keleti orvosláshoz vezet el.

Volt egy pár napunk a Shasta-hegyen, mielőtt elindultam volna erre az útra, mely elvisz minket először Ausztráliába, és minden éjjel élénk álmaim voltak egy hegyről, melyre az EB-t kellett elhelyeznem.

Tudtam, hogy az obszidián hegy hívott Uki-ba, Wollumbin-ba, hiszen ez volt az első hely, ahová elutaznánk, beleszőve a Shasta-hegy energiáját a déli féltekébe. Megérkezésemkor tudtam meg, hogy a szent hegy, mely hívott engem egy évvel ezelőtt, most elérhetetlen a heves esőzések miatt és az árvizek okán az utakat lezárták. Világos volt, hogy a hegyet megtisztítják, és hogy nem teljesen igazodott a lélek világához, és lezárta az ösvényt, melyen az emberek sétáltak, a kapuk újra megnyitását felkészítendő. A hegy nem állt készen, valójában mi voltunk azok az emberi világban, kik nem álltunk készen.

Ehelyett megteremtettünk számos fénykört mind Uki-ban, mind Maleny-ben, a sok gyönyörű lélekkel, kik mindig elküldik a szeretet és gyógyítás látomását a Földnek, hogy újra működésbe hozzák a sárkány vonalakat és felébresszék azokat, akik még mindig alszanak. Minden alkalommal, amikor egy kört alkottunk meg, újra létrehozzuk a szövetséget az emberi és a látatlan világ között. Éjjel, álmomban folytattam egy másik heggyel, így bizonyos voltam abban, hogy ez Kínában lesz. Nem tudtam hol.

Mialatt Ausztráliában voltam, egy csodálatos lehetőségem volt meglátogatni a Fraser-szigetet, a leghosszabb homokszigetet a világon, mely Ausztrália őslakosai számára igen szent. Ennek a szigetnek a közepén van egy fenséges esőerdő. A kristálytiszta víz, mely átfutott az esőerdőn, ősi tudást tartogatott, és hálás voltam a mozdulatlanságért, épp ahogy drága barátaimmal a víz szélénél voltunk. Olyan volt, mintha a folyékony fényben állnánk, és az elemek királysága üdvözölt volna minket, ahogy a szitakötők és pillangók körülvettek bennünket.

Ahogy elhelyeztem az obszidián kőlényt (EB-t) és az andara kristályt, a szeretet kövét a vízbe, az erdő felébredt, és éreztem a szeretet cseréjét a növény lényektől, és az emberi világból valóktól. A növény lények oly nagyon akartak az emberi világgal együtt dolgozni, hogy segítsék az egyensúly visszaállítását. Ez volt az üzenetük számomra azon a reggelen. Vállam ismét elkezdett fájni. Tudtam, valahogyan ez a sérülés a múltamhoz kapcsolódik. Steve, drága barátom, és egy igen tehetséges kiropraktőr és gyógyító dolgozott a vállamon, megpróbálva csillapítani a fájdalmat, Ken-nel egyetemben, aki lézergépét használta. Emlékszem, Steve elmesélte, hogy érezte, testemben volt egy egyensúlytalanság, a vesémben egy fertőzés.

Még ha Steve el is mulasztaná a fájdalmat, úgy tűnt, valahogyan folyamatosan ugyanazt a vállamat éri sérülés a botlásaimmal, és hogy ugyanazzal a kézzel kapom el magam. Azon a napon, hogy indultam Kínába, ismét megsértettem vállam a repülőtéren, ahogy felemeltem bőröndömet, és ez alkalommal a fájdalom borzasztó volt. Karom halálos, nehéz súlyt érzett, alig tudtam felemelni, a fájdalom mégis erős volt.

Amikor megérkeztünk, megkértem MingZi-t, csodálatos vendéglátónkat Kínában, vajon meg tudna-e szervezni egy akupunktúrás kezelést nekem. Cseppet sem tudtam, hogy ez indítja el az utazásom a szentségbe. Amikor először besétáltam MingZi apjának otthonába, Pekingbe valómegérkezésünket követően, hogy találkozzak a kínai gyógyítókkal, azonnal felismertem e két csodálatos lelket. Ismertem őket azelőttről, mivel a szív-kapcsolat oly erős volt. Egy csodálatos kezelés sorozatot kezdtem el, melyet AiJiu-ként ismernek, ahol szent gyógyító szereket égetnek a növény lényekből a test stratégiai területein. Visszagondoltam az üzenetre, melyet azon a napon kaptam a Fraser-sziget esőerdejében a növény-lényektől, hogy segíteni akarnak. A füst mélyebbre hatolt testembe, mint a valóságos akupunktúrás tűk. Úgy tűnt, hogy a füst azonnal egy megváltozott állapotba vitt el engem, ahogy könnyednek találtam, hogy a jelen valóságból átcsusszanjak a múltba.

Mindig elbűvölt a kalligráfia gyermekként, és kezelésem második napján úgy találtam, hogy a füst azonnal egy megváltozott állapotba vitt el, és elkezdtem látni a tekercseket, melyekre kalligráfiákat írnak. Ahogy Mr. Wu kezdett rajtam dolgozni, úgy tűnt, hogy átlépek a fátylon, és egy másik időben találtam magam. A látvány tiszta volt, Ji Hong. Mr. Wu társa és én egy rejtett szobában ülő tanítványok voltunk. Ősi tekercsekre írtam kalligráfiákat rémült gyorsasággal. A gyógyítás elvitt engem egy helyre, ahol most valóban a világok között sétáltam.

Tudatában voltam a füstnek és a vállamban érzett fájdalomnak a gyógyító szobában itt Pekingben, azonban annál élénkebb volt az általam látott látomás a sürgetésről, melyben szükséges volt írnom. Most megfigyeltem és elengedtem egy elmúlt életet. Mialatt Mr. Wu folytatta rajtam a munkát a jelenben, láttam magam kalligráfiát írni. Hirtelen a jelenben a kezem elkezdett irányíthatatlanul mozogni, ahogy az asztalon feküdtem, ugyanolyan csapásokkal, ahogy írtam a múlt látomásában. Ha abbahagytam az írást, azonnal éreztem a fájdalmat.


Pillanatokkal később hallottam Mr. Wu hangját, ahogy egy másik nyelven szól hozzám, melyet tisztán értettem „írj gyorsabban, jönnek”. Világos volt, hogy ősi tudást adott át, bár tiltott volt, így az információ leírása súlyos büntetéssel járt volna. Így fontos volt a tudás, mely épp elveszni készült, tehát folytattam az írást, teljesen tisztában lévén a büntetéssel, ha elkaptak volna. Épp ahogy befejeztem az írást, és feltekercseltem a tekercseket, behelyezve őket egy rejtekhelyre, ahol biztonságban voltak, a szoba ajtajait kitörték és őrök siettek be. A következő dolog, amire emlékszem, az a felismerés volt, hogy kezemet súlyos csapás érte akkoriban büntetésképpen a titkos tudás leírásáért. Ugyanazon a ponton, ahol folyamatosan sérülések érik.

Amikor felébredtem a megváltozott állapotból, és körülnéztem a szobában Mr. Wu-ra és Ji Hong-ra, a vállam, mely oly fájdalmas volt napokig, hirtelen meggyógyult. Most megértettem a fájdalmat, testem az ősi emléket őrizte, hogy a karomat súlyos csapás érte a vállamnál. Újra összekapcsolódtam tanáromhoz, és lánytestvéremhez abban a létidőben. Könnyes érzéssé vált az, hogy ez az utazás Kínába összekapcsolt engem két nagyon különleges lélekkel, kik ismét hatalmas tudást őriztek. Mr. Wu olyan nagy gyógyító volt, hogy a császár idegen földről hívta őt. Természetesen nem voltam császár, csupán megáldottak a gyógyítással, melyre testemnek szüksége volt. Felismertem, hogy isten által voltam vezérelve, hogy ismét felkutassam a múltból a lábnyomokat. Amikor megosztottam élményem, Mr. Wu utána megosztotta velem azt, hogy érkezésem előtt egy nappal fájt a válla, és dolgoznia kellett magán, hogy a fájdalmat elengedje. Ez pontosan az a terület volt, ahol testem az emléket őrizte, és ahol megsérült a vállam. Pontosan tudta, hol volt a fájdalom forrása.

Az egyensúlyon kívül éreztem magam most, és Mr. Wu azonosította, hogy problémám volt a vesémmel, hiszen lábaim most hihetetlenül megdagadtak. Amikor megosztottam velük élményem gyermekként, és a gyógyszerre való reakcióm, Ji Hong elmondta nekem, hogy az orvosság megégette vesém akkor, amikor gyermek voltam. Az emléket felszínre hozták, és itt voltam Pekingben, hogy a lenyomatot meggyógyítsam. Mr. Wu és Steve mindketten észrevették a fertőzést a vesémben. Éreztem, hogy felkészítettek valamire, melynek testemnek szüksége volt, hogy egyensúlyban és összhangban legyen. A növényi lények a Frazer-szigeten elmondták nekem, hogy szükségem van arra, hogy nyugalomra leljek, és meggyógyítsam a múltat. Már éreztem, ki kell tisztítani a testi templomot, és ez volt ennek a megerősítése.

Mialatt a gyógyító ülésen voltam, az EB elkezdte varázslatát. MingZi bejött a szobába, megosztani velem azt, amit apja mondott neki a templomról, ahol Buddha fogát őrizték, és spirituális zarándokok utaznak el erre az ősi helyszínre. A templomot Ling Guang-nak hívják, mely a Spirituális Fény Templomát jelenti. Éreztem, hogy egy borzongás fut le gerincemen, és azonnal tudtam, hogy el kell mennem oda.

Csatlakozzatok hozzám, ahogy holnap elutazunk Ling Guang-ba, a szentségbe.

Szeretet, szivárványok és sárkány varázslat Kínából,

Robbyne

Ha szeretnél csatlakozni a „Sződd a Hálót” programjához, és meg szeretnéd kapni az elkövetkező eseményekről a friss információt, kérlek, vedd fel a kapcsolatot Robbyne-nal a www.whitewolfjourneys.com honlapon.


Copyright © 2013 Robbyne. All Rights Reserved [Minden jog fenntartva!]
Copyright – Minden jog fenntartva! Lemásolhatjátok és terjeszthetitek ezt az anyagot, feltéve, hogy nem változtatjátok meg semmilyen módon, kereskedelmi / jövedelemszerzési célokra nem használjátok fel a szerző írásos engedélye nélkül, a tartalom teljes marad, és tartalmazza ezt a szerzői jogi közlést. © Robbyne http://www.whitewolfjourneys.com/

Translated by / magyar nyelvű fordítás: Clarissa
Tudatosság – http://univerzumi-tudatossag.blogspot.hu/
Fénytevő – http://fenytevo.blogspot.com/





     

Nincsenek megjegyzések: