2012. július 20., péntek

Ne a válaszokat keresd – találj rá a kérdésekre



Ne a válaszokat keresd – találj rá a kérdésekre!


Don’t Look for Answers – Find the Questions
Copyright © 2012 Zen Gardner. All Rights Reserved [Minden jog fenntartva!]
www.zengardner.com

Az internet információért való átkutatása, oly sok dologra tanított meg engem. Először is, a kutatásra. Nyitottnak maradni, és időt fordítani a szív követésére, a vezetésekre, és az enyhe oldalba lökésekre, melyet az embernek nyújtanak.

Tudom, sokat prédikálok innen a karzatról, azonban ezen alapelvek begyűjtése a bölcsesség oly gazdagságával bírnak.

Hamarosan rájövünk arra, hogy minél mélyebbre jut az ember az „üregi nyúl üregeinek földjének” labirintusában, annál jobban úgy tűnik, egyre elhagyatottabbá válik. Ez valójában nem a kozmikus értelemben van így, hanem elidegenedünk az előző gondolkodási módunktól, és gyorsan felismerjük, hogy pontosan a mi életünk éppen készül gyökeresen megváltozni, amikor valóban magukévá tesszük azon új Igazságokat, melyek fokozódóan nyilvánvalóvá válnak.

A gyerek ÉS a fürdővíz – kiöntve!

Majd elhidegültté válunk. Hála az égnek! Egy valódi felébredés első szakasza a legnehezebb, leginkább azért, mert minden, ahogy mindenben, újraigazításra kerül. Valójában semmihez sincs ragaszkodni a múltatokból, vagy az előző felfogásmódjából [koncepciójából] bárminek, ha volt egy komoly felébredésetek. Ó, vannak eszmék és néhány felfogásmód, melyről úgy tűnik, fennmaradnak a megtanult morzsákból az út mentén, azonban ez nem ugyanaz.

Minden egy új életet ölt magára, folyamatos változást, csodálatosan alkotó alaktalan természetet.

A kvantumfizika az egyik legjobb magyarázat, ha meg akarjátok próbálni ésszerűsíteni a tudatra eszmélés élményét. A lehetőségek földjén élünk, és semmi sem létezik, kivéve az elménkben, amikor figyelmünket bizonyos irányra célozzuk. Utána elméletileg „létezik”. Ezek azonban csupán lehetőségek az üresség csokrában, egy mégis energizált térben, az észlelőn belüli gondolat és szándék révén megalvasztva [koagulálva].

Elég világos? Ha-ha!

Nem igazán tudjuk – egyáltalán szükségünk van tudni?

Ha néhány mindenre kiterjedő megoldást, vagy a minden elméletét kutatjuk, ez sok kudarcérzethez vezethet. Nem is szólva arról, hogy nem éri meg a hajszát, azonban a hajsza végtére is önmagában a befejezés.

Azon kívül, hogy megpróbáljuk az óceánt beleilleszteni egy teáscsészébe, és különféle más alkalmas párhuzamokba [analógiákba], egyszerűen soha sem ragadjuk meg a végtelent egy véges elmével. A kvantumfizika elég sok newtoni és tapasztalati tudományt vett a fejébe, vagy inkább, kifújta a felépítményből.

Mégis, ismételten, milyen felépítményből?

Ezek mind szerkesztések, véleményem szerint. Néhány nyilvánvalóan csoport általi, mint Jung eszményi mintái [archetípusai], mely a kollektív [együttes] tudatalattiban lebegnek, mint a visszavert jelei az interdimenziós csillaghajóknak, vagy valaminek, és néhány, mint a tűnő röpke [efemer] pókháló az éteren úgy sodródik át, ahogy a társadalmi trendekben és divatokban.

Nem tudjuk, azonban bírunk ezekkel a tudatos benyomásokkal. Melyek ironikusan, messze közelebb állnak a valósághoz, mint bármi más, melyet megérinthettek, vagy tapinthattok [érzékelhettek].

Ennek az egésznek a szépsége az, hogy hajszánk elvezet minket a véges elme végéhez, a végtelenbe – igaz szemlélődésünkhöz, mégis a lélekben rejlő tudathoz / tudatossághoz, és összekapcsoltságunkhoz egymáshoz és mindenhez a Világegyetemben. Majd az a bizonyos éhség, mely elvezet minket annak a kiútnak a megtalálásához, és megjelenítéséhez, melynek vezetni kellene napi életünket. Mivel ez ott van, ahol a társadalom és az emberiség megoldásainak összessége már létezik.

Ha egyszer ebben a tudatos tudatosságban működünk, és a Szeretetnek és Igazságnak megengedjük, hogy kifejezésre jusson, minden más utána jön majd.

Ez a haladásban van, nem a megérkezésben!

Ez egy kis mellékkörülmény, azonban ahogy az elme kérdései, és a tudásszomj elkezd kielégülni, és a hamis elmeszülemény, melyet az emberiségre ráerőltettek, kezd napvilágra kerülni, óriási béke és magabiztosság / biztonságérzet veszi kezdetét. Valahogyan az ember tudja, hogy minden jól van, és úgy, ahogyan annak lennie kell. Mégis rendelkezik a szabad választással is, ahogy tovább élünk e dimenzión belül, ahol abban a járműben találjuk magunkat, melyeket testnek hívnak, amikben körös-körül önműködünk.

Tudom, nagyon tudományos-fantasztikus.

Ha egyszer felfedeztétek a csodáját ennek az egésznek, a kísértés az, hogy csak dőljünk hátra, és szokjunk hozzá. Mégis, ott van ez a körülöttünk folyó háború. Nem csupán ez a félelem és ínség, mely az ösztönzésen alapul, hogy folyamatosan aggódjunk túlélésünk miatt, hanem hogy a gonosz / szemérmetlen lények valahogyan elhelyezték magukat a hatalmi pozíciókba, és rosszul bánnak a többi lény roppant tömegeivel ezen a bolygón.

Erre vonatkozóan van a dilemma. Mit teszünk ezzel kapcsolatosan? Mit tehetünk ezzel kapcsolatosan?

Ez minden egyes személynél megoldandó, a tudattal való újonnan fellelt összekapcsoltságon alapulva. …és hogy e szerint cselekedjenek.

A gyávaság teszi fel a kérdést: „biztonságos?” A megalkuvás teszi fel a kérdést: „ez politika?” Az Önteltség megérkezik, és felteszi a kérdést: „népszerű?” Azonban a Lelkiismeret ezt a kérdést teszi fel: „helyes?” „Majd jön az az idő, amikor az embernek el kell foglalni egy pozíciót, mely se nem biztonságos, se nem politikus, se nem népszerű, azonban teljesíteni kell, mert a Lelkiismeret mondja neki azt, hogy helyes.” – Dr. Martin Luther King Jr.

Szépen összefoglalva, nem mondanátok? Válasz.

A helyes kérdéseket kell feltennetek!

Ahogy ide látogatunk, bármely úgynevezett válasz, ami talán odakinn van, változó / folyékony lesz, illeszthető, és gyakran látszólag képtelen, és folyamatosan változékony.

Egy elsősorban ésszerű korlátozásra épült világ ellenére, a válasz ugyanaz.

Valóban nem tudjátok felszögezni a kocsonyát a fára!

De ember! A helyes kérdés feltétele, folyamatosan továbbütögetve a nagyszerűbb igazság, szeretet és szabadság ösvényén fog tartani úgy, mint semmi más! Az emberek kérdik tőlem, hogyan találok rá ezekre a megnyerő és találó szemléltetésekre a cikkeimhez. Mindez a kérdés kutatásában van. Néha több időt töltök el a helyes szemléltetés felkutatására, mint a szövegre!

Tudjátok miért?

Ahogy közületek sokan rájöttetek, a kutatás egészégen a helyes kulcsszavak használatáról szól, különösen most, a CIA / Google csavarással a kereső algoritmusokkal, vagy mi a halált művelnek mostanában. Arra használják, hogy könnyebb legyen információhoz jutni, azonban megcsavarták, hogy bonyolultabbá tegyék. Szeretem használni a start oldalt, azonban mindenképpen a Google-t használják a képekhez.

Másodszor, amikor kutattok, oly nagyon sok elképesztő cikkbe és érdekes blogba futtok bele! Ha a kiemelő képeket használjátok, dolgok fognak felbukkanni, melyek megragadják figyelmeteket, és már le is mentetek a nyúl üregébe, néha órákra! Annyi nyitott címkével végzem, hogy majdnem tönkreteszem a számítógépem!

Olyan nagy móka!

Tegyétek fel a helyes kérdéseket, és a végeredmény elveszíti fontosságát!

Eléggé tudatában lenni annak, hogy a helyes kérdéseket kell feltenni, egy nagy ugrás a tudatban / tudatosságban. Sok tennivaló van minden megkérdőjelezésével. Ez elkülönülést kíván az érzelmitől, vagy máskülönben túlságosan belegabalyodtok a környezetetekbe.

Tegyetek meg néhány dolgot, azonban ez elsősorban az elkötelezettségről szól.

Sok ember nem engedheti meg, hogy visszalépjen a körülöttük lévő hatások világától. Fondorlatos [manipulatív] emberek alkalmazzák őket, akikkel közvetlen függő viszonnyal bírnak. …vagy alávetették magukat a kölcsönös egymásra hatás bizonyos megbélyegzett formájú társadalmi hálózatának, melytől nem tudnak szabadulni, úgymint barátok köre szeretem – nem szeretem dolgokkal, vagy család erős kulturális és / vagy vallási kötelékekkel, stb.

Ebből kitörni nem könnyű feladat. Ez azonban csupán akkor igaz, ha többre értékelitek ezeket a kapcsolatokat, mint a tudatos igazságotokhoz való összekapcsolódásotokat.

Itt a bökkenő!

Nagyon gyakran nem bírhattok mindkettővel. Békésen élhettek a nem felvilágosulttal, azonban nem tudjátok ezt sokáig tenni. Egy tudatos életstílust kell megalapítanotok, és hagyni a forgácsot oda hullni, ahová akar. Ez egy olyan döntés, mellyel mindenki számos szinten néz szembe mindig. A valódi Igazság kutatók számára ez rendkívül mélyreható az óriási feltételes következtetésekkel – melyben tökéletesen élvezetet találunk.

Ez megerősít benneteket.

Szinte mindent eladtam, amit birtoklok. Egyszerűen és mértékletesen élek a legjobban, ahogy tudok. Legfőképpen, időmet annak szentelem, amit szeretek / imádok. …és ez a Szeretetben kimondott Igazság hajszolása és terjesztése.

Ez szinte olyan, mint egy lyukas csónak fordítva. Lyukakat akarok ütni a körülöttünk lévő hamis világképen [paradigmán], és az Igazság roppant vizeit engedni beáradni ebbe a sivár parlagba, be a hazug mátrix belsejébe, olyan gyorsan, ahogyan tudom. Segítve viszont másoknak megkérdőjelezni azt, amit bármely és minden forrásból átadtak nekik, beleértve engem is, és bárkit, mely az egészséges törekvés egy egészséges, tudatos emberiségért.

Ne ragaszkodjatok a végeredményhez!

Nagy tanács, hogy segítsetek bárkinek tudatosnak maradni.

Ne ragaszkodjatok a végeredményhez! Ez lehet bármi, egy egyszerű megtervezett cselekvéstől egy valami egész életen át tartó teljesítmény megkísérléséig. Ez lehet a leginkább korlátozó és elgyengítő dolog, amit bárki tehet életével.

A társadalom teljesen az egy-nyomvonalas megrögzött gondolkodáson működik, hogy tűzzünk ki célokat, és mindent illesszünk ebbe bele, hogy ezt a célt elérjük. Ezen kívül, ők fogják eladni nektek az ő céljaikat!

Ez a fajta gondolkodás olyan, mint macskákat tenni egy dobozba. Ostobaság.

A céloknak nagyon ideigleneseknek / múlóknak, nagyon cseppfolyósnak kellene lenniük. Hogyan fogjuk követni az élet útjelzőit / jeleit, vagy engedni az egyidejűséget [szinkronicitást] elvezetni bennünket a csodák varázslatos birodalmába, ha kitűztük utunkat? Nincs hely a bejutásra. Ez olyan, mint a piros lámpánál bosszankodó emberek, ahelyett, hogy megszoknák a látványt körülöttük. Milyen gyakran esünk bele mindnyájan ebbe: „siess, nyomulj, tolakodj, ne gondolkozz” azonnal a körülöttünk lévő világról?

Ezt arra tervezték, hogy mindenkit megzavarjanak, zaklatottan és feszültségben működőként tartsanak a korlátozott elme mikrovilágában.

Váljatok szabaddá, és maradjatok szabadok!

Hagyjátok a dolgokat elmúlni. Vágjátok el kötelékeiteket az energia pazarlóktól. Tegyétek szabaddá időtöket, hogy éljetek, szeressetek és tanuljatok. Figyeljétek meg, mi foglalja le elméteket és szíveteket bármely nap folyamán. Mennyi az aggodalom, és a „mi lenne ha” játszmák lejátszására, vagy a megbánásra, vagy bármiféle dolog után való sóvárgásra eltöltött idő?

Szabaduljatok ki! Tegyétek azt, amit tudtok, figyeljétek meg a Világegyetemet / Istent / a Forrást / a Chit, vagy bármi is viszi csónakotokat a gyors indításhoz! Ellenben néhány kötelezettséget kell vállalnotok a tettel. Hámozzátok le életeteket a lényegekhez. Szabaduljatok meg a tömegmédiától, rossz étel függőségektől, és más energiavámpíroktól.

Csupán tegyétek meg! Az egyik dolog elvezet majd a másikhoz. Legyetek komolyak az Igazság és Szeretet iránti vágyatokat illetően életetekben.

A Világegyetem válaszol. Mivel van, mindig is volt, és mindig lesz! Valójában az idő egy másik káprázat [illúzió], azonban ezt egy másik „időre” … hahaha!

Ó, Világegyetem! Most, ez minden, amire a „Világ-egyetem” emberiségének szüksége van!
Nagyszerű örökös pillanatot kívánok!

Szeretettel mindig: Zen

Copyright © 2012 Zen Gardner. All Rights Reserved [Minden jog fenntartva!]
www.zengardner.com

Translated by / Magyar nyelvű fordítás: Clarissa

Fényvilág Press
http://fenyvilag.blogspot.com/


Nincsenek megjegyzések: